Bakaruhában

"Amikor a háború kitört, póttartalékosnak vonultam be a szürke parolis ötvenegyesekhez. Önkéntesi pertlit nem kaptam, de azért nagyon jó dolgom volt. Kolozsváron volt a káderem. Ott születtem, ismertem a fél várost. És újságíró voltam. Jóformán a redakcióból rukkoltam be az ezredhez. Az őrmesterem szerkesztő úrnak szólított. Egész katonai szolgálatom abból állott, hogy hetenként kétszer felvettem az uniformist, hogy tessék-lássék megmutassam magam a századnál. Egyébként folyt a rendes életem. Civilben jártam. És a kávéház ablakából néztem, hogy marsolnak ki az állomáshoz a frontra induló menetszázadok."


Így kezdődik Hunyady Sándor novellája, amit aztán 1931-ben színpadra is átírt, majd pedig 1957 celluloid szalagra is rögzítették a csodálatos Bara Margit és Darvas Iván főszereplésével, Fehér Imre rendezésében.

A csodás poetikus szerelmi történetet nem mesélem el, de aki eljön, hogy megnézze a Kaméleon Színjátszó Egyesület szombati társulatának előadását - nem fog csalódni, ha szép és tiszta érzelmeket, remek színészi játékot vár.